Akkor meg nem tudtam!

A törtenet ott kezdödik mikor elindultam vissza külföldre! Bucsuztam , nagyszüleimtöl. Megöleltem öket ! Nagyapäm könnyes szemmel,de apro mosolyal a bajsza alatt bucsuzott! Nagyon szeretem öt is , de ezt soha nem mondam el neki szoban! biztosan erezte, !
De ez a nap elenken el emlekeimben! Hosszan älltunk a häz elött bucsuztunk! Aztän mondvän itt az idö indulni , autoba ültem es elindultam! Nagyszüleim lättam a visszapillantotükörben tävolodni! De vegig integetve, talän toväbb is mint lättam öket! Az ut kanyarodott es ök eltüntek a tükörböl! Kicsit szomoruan, küszködve de mennem kellett!
Gondoltam hamar eltellik az idö es jöhetek ujra haza! Az idö telt, ugyan nem tul gyorsan ,de mit volt tenni! A munka nem vär es nincs kolbäszbol a kerites sehol!
Egyik nap rossz hirt kaptam otthonrol! Nagyapäm beteg lett, nagyon beteg! Elkezdtem a szabadsagom intezni, minnel elöbb indulhassak haza! De hiäba, elkestem!
Mär soha nem talälkozhatok vele! Elment tölünk, bucsu nelkül!

Az utolso täläkozäsunk järt a fejemben! Miert? Miert nem mondtam hogy szeretem? Hogy miert kellet elmennie? A kerdesekre nem kapok välaszt ,egyszerüen nincs !
Az idö mullik ,de minden nap eszembe jutt nagyapäm, a morcos de szerethetö arca , a hangja, a mozdulat ahogy integetesre emeli a kezet! De azt hogy nem mondtam ki hogy SZERETEM a mai napig nem tudom magamnak meg bocsäjtani!
Mär csak nagyanyäm vär haza engem rendületlen! De neki mär mondom nem csak ereztetem hogy szeretem! Mert ugye soha nem lehet tudni meddig mondhatom meg !
Meddig marad velünk .....